Reality is supposed to be black and white.But it isn't.

Hát így éljük az életünket. Bármilyen mély és végzetes a veszteség, bármennyire fontos az, amit elraboltak tőlünk - egyenesen kitépték a kezünkből -, még ha emiatt teljesen megváltozunk, és csak a külső takaróréteg marad meg, akkor is így játsszuk tovább csöndben az életünket. Még közelebb kerülünk a számunkra kiszabott idő végéhez, elbúcsúzunk tőle, miközben magunk mögött hagyjuk. Ismételgetjük - sokszor egész ügyesen - a mindennapok véget nem érő cselekedeteit. A mérhetetlen üresség érzését hagyjuk hátra.

A bánat, a bánat feltámad, és nem menekülhet el senki.
Jajj, de nehéz most boldognak lenni. Vasárnap
csak nyomom az ágyat, és nem nyújthat vigaszt már semmi,
túl gyenge vagyok, pedig erősnek kellene lenni,
túl gyenge vagyok, pedig erősnek kellene lenni.
Könnyek tengere, keserűség vize patakzik arcomon,
folyjon csak - sajnálom magam.
Engem nem érdekel, hogy mit akarsz tőlem,
egyedül maradtam, ne kérj belőlem már többet.

Úgy fáj! Hogyha kimondom, fáj, mert véresre sebzi a számat.
Úgy fáj! Hogyha magamban tartom, mert beteggé tesz már a bánat.

Alkohol mámorban fürdőzve, egymás társaságát élvezve, tiltott dolgot csinálni és legkevésbé sem jó dolgokról beszélgetni.

 

Amikor elkezdődött az este, nem gondoltam, hogy ez lesz a vége.
Nem gondoltam, hogy tiltott gyümölcsbe haraphatok. A legtiltottabba.
Talán ezért is volt veszettül jó, hogy a karjaiban tart és megcsókol. Többször is.

Az érzés maga, hogy olyat tettem, amit nem kellett volna és, hogy mi minden menne tönkre, ha ez kitudódna, rémisztő. De nem csinálnám másként.
Meglepő volt hallani, hogy ugyanannyi ideje tetszünk egymásnak.
Nem lesz folytatás, ugyanúgy éljük az életünket és ez így van rendjén. Még ha tehetném sem változtatnék rajta.
Ez tényleg ennyiről szólt...belekóstolni abba, amibe nem szabad.

A világ legédesebb titka vagy~

 

Néha tényleg azt hiszem, hogy megóvnak a falak~

Szeretem mikor a terveink totál elfelejtődnek és alakul egy olyan hétvége, amit sosem felejtünk el, kivéve azokat a pontokat, amikre már pár órával később nem emlékezünk. Ez a hétvége is valami ilyesmi volt.

Péntek átjött Brigi, Eszti, Marcsi meg Bálint és egy hangulatkeltő pálinka után mentünk is házibulizni.
Hamar berúgtunk, mi lettünk a leghangosabbak, de baromi jó volt. Megnyugtató volt a régi ismerősök társaságában lenni.
Aztán megint jött az a fránya bor és tessék...semmire sem emlékszem.

Persze az éjszakát mindenki nálunk töltötte megint. :D

Reggel korai ébresztőt rendeltünk el Brigivel, aminek senki sem örült, de hát kemény a katonaság.
Persze nem is bírtuk sokáig és inkább visszafeküdtünk, majd ittunk kis bort, kajáltunk, elkészültünk és neki indultunk egy újabb éjszakának.

Sas, majd Korsó. Persze azt terveztük, hogy megyünk motelbe, de nem számítottunk arra, hogy minden jó arc ismerősünk körénk verődik, de végül is így lett, úgyhogy zárásig élveztük egymást társaságát.
Szerencsére senkinek sem volt kedve hazamenni, úgyhogy mindenki bevetette magát Bandikáékhoz. De persze előtte mind a négyen kaptunk egy kis mosdatást a fiúktól a hatalmas hóban. Ennek eredménye lett valószínűleg, hogy elvesztettem hőn szeretett fülesemet.
Reggel 8-ig voltunk ott ha jól emlékszem és volt ott minden. Nagyjából úgy éreztem magam mint egy orgián, mindig kicsi a rakást játszottunk és nem érdekelt senkit, hogy ki kerül alulra, ki mennyire ordít az életéért, csak röhögtünk.
Rajzfilmek betétdalát énekeltük, meg mindent ami csak az eszünkbe jutott, miközben egymás hegyén-hátán fetrengtünk az ágyban.
Táncoltunk Demjénre is és persze ittunk is azért.

Fergetegesen éreztem magam, nagyon sokat nevettünk.

Reggel szépen hazaballagtunk, majd lehevertünk aludni.
A nap további része pizza evéssel, fetrengéssel és tv nézéssel telt egészen addig, míg mindenki elhagyta szerény hajlékomat.

Szóval összességében sokat zabáltunk, rendetlenséget csináltunk, sokat ittunk, rengeteget hülyültünk, nevettünk és sikongattunk,  úgy partiztunk mint a vikingek és bár nem volt tökéletes, de mégis baromi jól éreztem magam.
Tele vagyok kék-zöld foltokkal és még nem jött vissza teljesen a hangom, de nem érdekel.
Köszönöm minden kedves résztvevőnek~

 

Persze egyszer minden jó elmúlik.
Hétfőn egész nap alig tudtam felkelni az ágyból, nem ettem semmit, csak próbáltam nem túl aktívan utálni az egész kibaszott világot.
És mint köztudott...a hétfők mindig elbaszottak és ez a tegnapi sem volt kivétel.
Este megtudtam, hogy Kyo-nak megint torok problémái vannak, valami polipot találtak nála, ezért műteni kell és eltörölték az amerikai turnét.
Nem érdekel a turné, nem érdekel ha így ebben az évben nem is jönnek Európa közelébe, csak gyógyuljon meg és ne lássam többé kiírva sehova, hogy bizonytalan mikor lesz a Dir en grey megint aktív.
És csak egyszer lássam meg, hogy valaki találgatja, hogy ki lesz az új énekes, azt tuti, hogy úgy elküldöm az anyjába, hogy legközelebb azt is százszor megfontolja, hogy egyáltalán Kyo nevét a szájára vegye.

Úgyhogy gyógyulj meg, mindegy mennyi időbe telik és az istenért, egyszer az életben vigyázz magadra!
Túl értékes vagy,Kyo~ és baromira szeretlek. <3

A mai napomat megint iszonyú rossz kedvűen kezdtem, így összeszedtem magam, vállamra akasztottam a fényképezőmet, fülembe szólt a Dir en grey és elmentem sétálni meg fényképezni kicsit.
Nem csináltam sok képet, mert a rengeteg hó miatt mindig túl sok volt a fény. De most már minél hamarabb szeretném ellőni ezeket a kockákat, hogy előhívathassam mind a két tekercset, aztán vehessek színes filmet bele.

Nos, nagyjából ennyi lenne.
Szombaton suli, meg jövőhéten is. És persze a kövi NS napján is,de mivel csak 6-ig leszek bent, így simán megoldom. Már ha a többiek menni akarnak persze.

 

Amikor néztem a koreai sorozatokat, mindig arra gondoltam, hogy mennyire szeretném, ha velem is ilyesmik történnének.
Erre most itt a Heartstrings és összefacsart szívvel nézem, hogy te meg én hasonló dolgokat éltünk át együtt.

Mikor nyáron lázasan készülődtem, kipakoltam a szekrényemet, hogy biztosan a megfelelő ruha legyen rajtam.
Már egy hete megbeszéltük a találkozót, esőnek semmi jele, csodás nyári nap volt.
Kimentünk a parkba, elővetted a gitárodat és játszottál. Én meg csak néztelek és azon gondolkodtam, hogy milyen szerencsés vagyok, hogy én ülök itt melletted most.
Aztán a semmiből olyan eső kerekedett, hogy azt se tudtuk mit csináljunk hirtelen.
Reménykedve, hogy hamarosan eláll játszottál tovább, de hamarosan rájöttünk, hogy ez nem fog elállni egyhamar, így gyorsan elindultunk, bár azt se tudtuk, hogy merre.
És derült égből villámcsapásként ér a felismerés, ahogy kézen fogva szaladtunk a szakadó esőben, az pontosan olyan volt mint egy doramában.
Ahogy megálltunk egy fa alatt, teljesen szét ázva, egymásra néztünk és nevettünk, majd magadhoz öleltél. Percekig ott álltunk az esőben, de nem érdekelt, mert te öleltél.
Mikor átszeltük a Moszkva teret a barátaid pedig meglepetten néztek ránk, hogy mégis mit csinálunk, amit te egy legyintéssel elintéztél és húztál magaddal a fedett metró bejáróhoz.

Beérve a lakásba gyorsan átöltöztünk száraz ruhába és az ágyba dőlve nevettünk.
Mikor megsimítottad az arcomat és azt mondtad, hogy nem találkoztál olyan lánnyal mint én, akkor a szívem elfelejtett dobogni egy pillanatra, a lélegzetem elállt. Majd a világ legédesebb csókját kaptam tőled.
Este a te karjaidban aludtam el, mert túl sokáig beszélgettünk, és reggel is arra ébredtem, hogy még mindig hozzád bújok.
A reggeli cigaretta élszívása is valahogy valószínűtlenül mesébe illőnek tűnt, hogy te álltál ott mellettem.

Eszembe jut, hogy gitározás közben mindig szakítottál időt, hogy rám néz egy mosollyal, vagy hogy elénekeld a kedvenc dalomat.
Amikor este elindultunk már, te pedig maradtál még a többiekkel és miközben szorítottál magadhoz azt suttogtad, hogy félsz, vajon időben haza érek-e és nem lesz-e bajom.

Iszonyúan hálás vagyok neked ezekért az emlékekért, és nem tudom mi történt velünk, de őszintén remélem, hogy még vissza tudjuk hozni a régi időket.
És fájó szívvel folytatom a Heartstrings nézését és ámulok rajta, hogy mennyire hasonlítsz Lee Shin-re. Talán már kicsit túlságosan is. :)

Oh Murakami,rabolj el~

Ha a gyerekkori éned látna most, akkor büszke lenne?

Az enyém biztosan nem.
Nem ezt akartam az élettől. Nem ilyen akarok lenni.
Bizonytalan vagyok ezzel az iskolával kapcsolatban...gimiben sem szerettem tanulni és ez nem is változott.
Tudom, hogy csak rá kéne vennem magam. És már csak egy vizsgám van. De már teljesen ki vagyok merülve. Rosszul vagyok ezektől a töri témáktól. Egyszerűen nem érdekel a dolog.
Persze nem fogom feladni...vinni kéne valamire végül is.

Úgyhogy összekaparom magam és tanulok.

Jelentkeztem egy munkára is, ami itt van lent alattunk. Nem bánnám, ha felvennének. Közel is lenne és végre lenne pénzem, hogy azt csináljak amit akarok.
Meglenne a tetkóm, kevesebbet lennék itthon, vehetnék magamnak cuccokat.

Továbbá végre fontosnak érezném magam.

Teljesen célok nélkül tengetem a napjaimat az utóbbi időben.
Kell ez a munka [vagy valami más] ami újra életet lehel belém.

Ákossal azóta se találkoztunk, amikor azt mondta, hogy majd hív, nem tette meg.
Igazából nem haragszom rá, csak csalódott vagyok. És el akarom mondani neki, hogy vagy hagyjon békén vagy akkor ne legyen ennyire link.
Ezt egy baráttól sem viselném el ennyiszer...tőle mért kéne?
Hiányzik és nagyon szeretném látni, megölelni, de nem fogom keresni.
Csak nem értem...eddig sem én koslattam utána, hanem mindig Ő irt nekem, hogy találkozzunk mert hiányzom.
De mindegy. Majd megbeszélem vele.

 

Mivel gondolom az újévi fogadalmakhoz már késő van, így csak inkább olyan tervféleségekről irkálnék most. Filozofálgatás meg képek, meg ilyesmiről lesz szó.

Ami most ebben az évben a legfontosabb, az az, hogy a vizsgáim sikerüljenek. [Ez most még nem ér, blog után tanulok! u.u ]

Utána találni kell egy munkát gyorsan. Valamit, amit szeretek. És lehet, hogy az InterSportot nem szerettem, de így visszanézve sokszor hiányzik. Sokat álmodok arról, hogy még mindig ott dolgozom. Szóval olyan helyet kell keresnem, amit legalább annyira szeretnék, mint ezt.

A munka keresés már csak azért is fontos, hogy újra Pestre költözhessek.
Most olyan lakást akarok, ami teljesen az én ízléseimnek megfelelő. Nagyobb szobával, mint az előzőben, erkéllyel, külön hűtővel a sörnek :D és egy lakótárssal, akit Marcsinak hívnak.

A szobámat olyanra akarom megcsinálni, amilyenre én akarom. A színét, a mintáját, mindent.

Abba a bizonyos lakásba szeretnék valami cuki kis háziállatot. Nem kutyát vagy cicát...hanem valami olyasmit, amivel munka és suli mellett nem kell sokat foglalkozni. Az álmom egy axolotl, aminek pokemon kinézete van!

Ha sikerült munkát keresnem és megkaptam az első fizetést, akkor azt a tetoválásomra fogom költeni! <3

A második fizetésből már rakok félre, és aztán utazásra költöm a maradékot. Végül is a Pestre költözés még várhat, de onnantól úgyis sokat kell majd költenem a lakbérre, meg ugye a tandíjra is kell félre rakni.
El akarok menni valahova külföldre. Akár Londonba megint, meglátogatni Gergőt és Mitsukot. Nem akarok nagy dolgokat, csak fényképezni.

Továbbá ha visszafogytam a kívánt súlyomra, akkor venni szeretnék egy kicsit kevésbé magassarkút, mint amim most van, meg pár kicsit kúlabb ruhákat.

Az edzést is komolyan szeretném elkezdeni.
Emellett tudom, hogy kevesebbet kéne inni, de arra azt hiszem nehezen tudnám rávenni magam. :DD 
Főleg, ha Marcsival felköltözünk Pestre.

A jövő évi terveimben biztosan benne lesz Ákos is, főleg, hogy pénteken randizunk megint. Amikor karácsony napján rám irt, hogy hiányzom neki, még szívecskéket is küldött, akkor azt hittem, hogy részeg. :D
De aztán tegnap is ezt mondta. Persze lehet, hogy akkor is részeg volt...hm. xD
Na a lényeg, hogy nem akarom, hogy eltűnjön az életemből.

Tervek vannak, de abban nem vagyok biztos, hogy az akaraterőm is elég lesz-e ehhez.
De hát...úgyis világvége lesz.

Nevezz meg 9 dolgot, amit szeretsz csinálni

1, Aludni
2, Sört inni
3, Barátaimmal lenni
4, Olvasni
5, Zenét hallgatni
6, Koncertre menni
7, Együtt lenni a családommal
8, Meglepetést kapni/szerezni másoknak
9, Csókolózni

Nevezz meg 8 tv műsort, amit szeretsz

1, You are beautiful
2, Personal taste
3, Igy jártam anyátokkal
4, Family guy
5, South park
6, Egy kis Fry&Laurei
7, Jim szertin a világ
8, Dokik

Nevezz meg 7 számot, amit szeretsz

1, Dir en grey - Diabolos [vagy kb minden számuk]
2, 12012 - Over...
3, One ok rock - NO SCARED
4, The Gazette - Filth in the beauty
5, 2NE1 - Ugly
6, Oasis - Wonderwall
7, Never shout never - Time travel

Nevezz meg 6 ételt, amit szeretsz

1, Brassói
2, Szusi
3, Rakott kel
4, Gyros
5, Étcsoki
6, Mama káposztás kelt kalácsa<3

[ Itt most az jött, nevezzek meg 5 fan fiction-t amit szeretek,de olyat én nem tudok :"D ]

Nevezz meg 4 filmet, amit szeretsz

1, Break up club
2, Batman filmek
3, Gyűrűk ura filmek
4, Star Wars filmek

Nevezz meg 3 idézetet, amit szeretsz

1, "Hát így éljük életünket. Bármilyen mély és végzetes a veszteség, bármennyire fontos az, amit elraboltak tőlünk - egyenese kitépték a kezünkből - , még ha emiatt teljesen megváltozunk, és csak a külső takaróréteg marad meg, akkor is játsszuk tovább csendben az életünket. Még közelebb kerülünk a számunkra kiszabott idő végéhez, elbúcsúzunk tőle, miközben magunk mögött hagyjuk. Ismételgetjük - sokszor egész ügyesen - a mindennapok véget nem érő cselekedeteit. A mérhetetlen ürességét érzését hagyjuk hátra. " - Murakami Haruki

2, "Féltékennyé akarom tenni Rómeót.
Azt akarom, hogy a világ halott szerelmesei meghallják kacagásunkat és elszomorodjanak.
Azt akarom, hogy szenvedélyünk lehelete öntudatra rázza poraikat, és hamvaikat fájdalomra ébressze." - Oscar Wilde

3, "People who cling to their views and opinions will definitely suffer, but never regret." - Kyo

Nevezz meg 2 testrészt, amit szeretsz

1, Kulcscsont
2, Ajkak

Nevezz meg egy személyt, akit szeretsz

Marcsi

 

Már megint a Toranyantól csórtam~<3

 

Amikor annyira eltervezünk mindent, mint az utóbbi pár napot, akkor mindig attól tartok, hogy majd minden katasztrófába torkollik és semmi se fog úgy összejönni, ahogy kéne.
Szerencsére ez most (sem) történt meg.

 

Csütörtökön a deles busszal mentünk Marcsival Kecskemétre, hogy onnan tovább menjünk Szegedre, hogy Marcsi és Eszti szülinapját megünnepeljük.
A buszon találkoztunk Danival, így előkerültek a régi sztorik, gimis történetek.
A szakadó eső kicsit elkedvetlenített, mert sétálni akartunk Szegeden. Kecskemétre érkezve a jegyvétel után pár perccel már jött is a vonat és mehettünk tovább.
Előkerült egy nagy üveg vörösboros kóla, ami igencsak jó kedvre derített minket.

Az eső miatt gyorsan haza is mentünk Esztiékhez, Bálint és Marcsi elmentek további alkohol mennyiséget venni, szóval hamarosan kezdtük is az ivászatot.
Szerencsére Esztinek és Marcsinak is nagyon tetszett az ajándék, amit vettem nekik. :3

A nap további részét,meg az estét nagy röhögésekkel, sok ivással és beszélgetésekkel töltöttük.
Egészen addig remek volt a hangulatom, amíg rosszul nem lettem. Igyekeztem összeszedni magam, hogy elmehessünk bulizni, de tök felesleges volt, mert akkora sor állt a klub előtt, hogy rögtön vissza is fordultunk és hazamentünk.
Ezután még sok remek dolog történt, amit ide inkább nem írnék le. xD
Jó volt együtt lenni, hülyülni meg mindenfélét átbeszélni.

Reggel összekészülődtünk és négyesben indultunk vissza Kecskemétre.
Az út valami eszméletlen jó hangulatban telt, iszonyú sokat röhögtünk.
Minden Szatymazról, a teljes kiőrlésű kekszekről és egymás szivatásáról szólt. Két idősebb hölgy volt velünk együtt a kabinban, akik egy idő utána letették az olvasni valót és inkább minket figyeltek és nevettek velünk. Haláli volt~<3

Kecskeméten Eszti lekapcsolódott és hármasban folytattuk az utat.
Bálintot lazán beoltotta egy öreg néni a buszon, úgyhogy szinte ott is végig fetrengtünk a buszon, Marcsival meg énekesi pályára léptünk.

Alighogy elváltunk egymástól, másnap hajnalban már is újra együtt mentünk Budapest felé kocsival.
Nagyon vártam a bécsi kirándulást Marcsival,Kamival,Bálinttal és Enivel. <3
Reggel a buszon nem nagyon voltunk még aktívak, így pár összeröhögésen kívül én személy szerint aludtam.
Bécsbe érkezve megkerestünk Enit, majd együtt indultunk el a karácsonyi vásárra.
Ettünk kolbászt, aminek a vége szintén az lett, hogy sikítoztunk a röhögéstől. Nem sokkal ezután útjaink szétváltak és Marcsival meg Kamival együtt folytattuk a nézelődést, sétálgatást.
Rengeteg remek boltot láttunk, voltunk a Nexusban, ami számomra elég nagy csalódás volt, mert a honlapon nagyon sok klassz dolog volt,de az üzletben a cd-k tetszettek csak. A kontaktlencséket meg sem néztem inkább...

Végül is a kedvencünk egy bolt lett, ahol kitetovált, pirszinges fiúk voltak az eladók, tele volt menő ruhákkal, többek között Iron Fist-tel is. Vettünk Marcsival egyen pólót, ami Superman-es, meg vettem még egy I love zombie-s pólót, ahol a love egy szív alakú agy. :D

Hamarosan elkezdett esni a hó, ami aztán átváltott esőbe, a szél nagyon hidegen fújt és a lábunk is fájt a sok mászkálástól.
Ami a legfurcsább volt, hogy még a bevásárlóközpontban sem volt egy kanapé vagy szék vagy valami, hogy leülhessünk.
Meg is beszéltük, hogy ha legközelebb jövünk Bécsbe, akkor későbbi busszal jövünk és veszünk ki valami kis olcsó szobát, hogy legyen hol megpihenni, meg egy estét is szívesen töltenénk ott. A rossz idő miatt sajnos nem nagyon volt kedvem fényképezni, így csak 1-2 kép készült.
Összességében nagyon jó volt, mert rengeteget nevettünk, ittunk málnás puncsot, meg együtt voltunk ugye, de legközelebb biztos nem így csináljuk.
A buszon hazafelé egy időre megint kikapcsolt mindenki, majd Marcsival újra kezdtük a sikítva röhögést.

Köszönöm mindenkinek ezeket a szép napokat! <3

Elhatároztam, hogy a visszafogyásomat és az edzést, vagy ilyesmit, majd az ünnepek után kezdem el.
Egyrészt, mert nem vizsgaidőszakban fogok elkezdeni eljárkálni sportolni, másrészt pedig nem fogom kihagyni a jobbnál jobb kajákat az ünnepek alatt.
Utána tavaszig meg lesz időm, hogy rendbe szedjem magam és tovább tökéletesítsem a Reita cosplay-t a conra. Vagy akár arra, hogy kitaláljam, hogy ki legyek ha nem Reita. Mert pillanatnyilag nem nagyon van más ötletem és Reitának lenni amúgy is jó volt. :]

Ha vége a vizsgáknak, akkor újra ráfekszem a munka keresésre.
Minél gyorsabban szeretnék valamit, hogy az első fizumból végre Kyo kék pillangóját magamra tetováltathassam.

Azt hiszem mostanában túl sokat töltöttem emberek társaságában, mert a mai egyedüllét nagyon jól esett. Volt időm gondolkodni, pihenni, magamra figyelni kicsit.
De rájöttem, hogy valami hiányzik az életemből.
Egy kapcsolatba nem mennék most bele, csak egyféleképpen, de az nem publikus. Nem is akarok most kapcsolatot, csak akarok valakit, akivel jól érzem magam, aki néha felhív, aki átölel és megcsókol ha együtt vagyunk.
Igazság szerint ez a valaki szeretném, ha Ákos lenne. 22.-én Marcsi bulija számomra úgy lenne tökéletes, ha Ő lenne ott az oldalamon. Ez persze nem azt jelenti, hogy amúgy rosszul érezném magam, csak nagyon szeretném ha ott lenne Ő is.
Az utóbbi időben sokat gondolok rá, főleg a múltkori "randi" után. Hiányzik. :)

Ilyeneken gondolkodom mostanában. Semmi eget rengető, de szükségem van valamire, ami visszahúz a valóságba néha.
Oh Murakami, rabolj el~

1. Where were you at 3:18pm yesterday?
Hm. Vagy csatangoltam Dabas utcáin, vagy már aludtunk Esztivel. Dunno'

2. How did you get the idea for your username?
Mindenki Zakunak hiv. Már régóta.

3. What song are listening to right now?
NICO touches the walls- Koi wo Shiyou

4. What color is your phone?
Fekete.

5. Do you click on pop-ups?
Nöem.

6. Do you own an iPod?
Volt,de valaki ellopta probably.

7. What was the first thing you thought this morning?
"Bassza meg,már megint berúgtam múlt éjjel. Én ugyan nem megyek suliba."

8. Whats your middle name?
Kúlfész

9. What did you do last night?
Berúgtam.

10. What's your favorite memory from this weekend?
Röhögés a barátaimmal.

11. What are the last two digits of your phone number?
69 xD

12. What was the last thing that you had to eat?
Tic tac

13. Who is the last girl that you hugged?
Eszti

14. What was the last movie you watched?
Haunting me. Érdemes megnézni x"D

15. What do you dislike at the moment?
Azt,hogy tanulnom kellene,de én ezt töltögetem.

16. What food are you craving?
Sushi.

17. What did you dream last night?
Semmit.

18. What was the last TV show you watched?
Igy jártam anyátokkal.

19. What is your favorite piece of jewelry?
Pillangós nyaklánc.

20. Name 2 people who are most like you:
Marcsi, Charlie Sheen (?)

21. Do you always lock your door?
Csak becsukom.

23. Are you on any medication?
Nem.

24. What side of the bed do you sleep on?
Az oldal nem számít, csak fal mellett legyen.

25. What color shirt are you wearing?
Lila meg fos zöld.

26. What is your favorite frozen treat?
Jégkrém?

27. How many Piercings/tattoos do you have?
Még mindig csak a fülbevalóm van. De hamarosan jönnek a tetkók. <3

28. What's your favorite store?
Revolution store, Alterego, Amsterdam shop

30. Who's someone you haven't seen in a while and miss?
Neko. De hamarosan~

31. What was the last text you received?
Eszti küldte, hogy be van baszva,meg a Marcsi is. xD

32. Do you care what people think about you?
Nem igazán.

33. Have you ever done something to make trouble?
Józanul nem.

34. Where do you wish you were right now?
Amerikában a Dir en grey koncerten. Vagy Alaszkában,csak úgy.

35. What is your font color on MSN?
Kék.

36. Where do you live?
Dabason....megint.

37. Have you ever moshed?
o.O

39. What is your IM icon?
Kyo.

40. Last time you cried?
December 2.-án NS-en. :"D

41. What is the thing that you would most like to change about you?
A szorgalmamat, szeretnék kevésbé lusta lenni, élénkebbnek is jó lenne lenni.

42. What words do you say a lot?
Nem érdekel, leszarom, nem tudom, fáradt vagyok, aludni akarok, adj sört!

43. What do you smell like right now?
Mint a harmatos lepkepuki.

44. What is your favorite colour?
Fekete, kék, citrom sárga.

45. Do you like mustard?
Megeszem.

46. What do you tell yourself when times get hard?
Valahogy úgyis lesz. Túl kell élni.

47. Would you ever sky dive?
Iszonyú tériszonyom van,de azért persze.

48. What color is your pillow case?
Nincsen olyanom.

49. Have you ever bid for something on eBay?
Nem.

50. Who was the last person you saw with their shirt off?
Eszti x'D Meg ha az számít, akkor Kyo-t. <3

51. Do you enjoy giving hugs?
Nem mindig.

52. Have you ever been to Australia?
Nem.

53. Do you own a digital camera?
Igen.

54. What celebrities do people say you look like?
Reita meg Saga talán. Legalábbis ezt mondták.

55. Whats your favorite Star Wars character?
Darth Vader.

56. Does it annoy you when someone says they'll call but don't?
Nem érdekel különösebben.

57. Are you a jealous person?
Sajnos nagyon is.

58. What was the last thing you typed?
Írjam be az előző 57 pontot?

59. Do you ever feel guilty about eating meat?
Nem. Ami miatt így éreznék, azt nem eszem meg.

60. How many friends do you have?
4 vagy 5 talán.

61. If you were born the opposite sex, what would your name be?
Anyu azt mondta, hogy György lettem volna,ha fiú lennék. Thanks God I'm a girl.

62. If someone gave you £1,000,000 what would you spend it on?
Elhúznék Alaszkába, Japánba, aztán vennék lakást Pesten.

63. Do you collect anything?
Már nem annyira.

64. Do you have any fears?
Előfordul.

65. Have you ever been diagnosed with something you've never heard of?
Nem emlékszem ilyesmire.

66: How tall are you?
175 körül lehetek.

67.  Think of the last person who hurt you, do you forgive them?
Aha.

68. What is the first video game you ever played?
Super Mario.

69. What's your favourite anime?
Lamune.

 

Toranyantól csórtam~ <3

Nappal ébren van, de éjszaka a valóság is alszik.

 

Szeretlek Alaszka.

 

Aki nem szereti ha fangirl üzemmódba kapcsolok az már most lépjen ki.
Aki nem szereti Kyot, az pofozza fel magát,aztán lépjen ki. Viszlát!

Aki mégis itt maradt, az készüljön fel tömérdek kép mennyiségre és némi nyálcsorgatásra!

Tadaaaaaa~
Az égből jövő hangot tessék most ide képzelni.

No de kezdjük az elején, ami olyan csúfosan kezdődött, hogy inkább féltem Kyo-tól, minthogy fülig szerelmes legyek belé.
De ezen változtatott egy gif. kép:

És az ez volt. ^____^<3
Még mindig széjjel olvadok tőle.

Pont ma jöttem rá, hogy igazából nekem mindenhogy tetszik.

 

Igen,bocsánat, de még kopaszon is!

Grrrőőáááá *O*<3

És az a hihetetlenül jó teste....hjaj. .___.

És mert Ő a legzseniálisabb ember a világon, megfogom csináltatni a pillangós tetkót, ami neki is van. <3

Olyan szép lesz! *3*

Ja és az új haja is tetszik! 3:

Egyszerűen csak szeretlek,Kyo! <3

Tegnap megtörtént a szakítás.
Zokogtam, mint egy dedós, pedig én mondtam ki a végső szavakat. Én szakítottam.
Nem bírtam tovább ezt a hülye és értelmetlen játékot.
Kötve hiszem,hogy Ő jól érezte magát velem az utóbbi időben. Csak a legfontosabb dologgal nem volt tisztában... azzal, hogy én már nem szeretem.
Muszáj volt elmondanom neki és muszáj volt szakítanom.

Kimondhatatlanul szar alaknak éreztem magam, hogy ilyet teszek valakivel, aki még most is szeret. De, ahogy Eszti is mondta, a szakításnál van az a pont, amikor az ember lehet önző. És most annak kellett lennem, holott tudom, hogy mennyire rosszul esett mindez Daninak.
Azt mondta, hogy bármit megtenne azért, hogy annyira szeressem Őt, mint amennyire Ő szeret engem.
De ez sajnos már nem fog megtörténni.

Mára már kicsit jobban látom és érzem a helyzetet.
Nem lett sokkal kellemesebb érzés, de most már teljesen biztos vagyok benne, hogy helyesen cselekedtem.

Nem tudom pontosan, hogy most mihez is kezdjek,de végül is semmit nem kell elsietnem. Majd mindent átgondolok és ezt is túlélem.
És Dani is.

Képtelen ötletek játszódnak le a fejemben.
Hogy bejárom Európát [először] és mindenhol fényképezek.

Elmenni mindenfelé és mindenfélét látni. Találkozni emberekkel.
Nyelvet tanulni.

Aztán Európa után jöhetne más is.
Mind például Alaszka ugye. Vagy Japán.

Sürgősen kell egy munka, hogy minél többet spórolhassak az ilyesmikre.
Csak,hogy végre azt csinálhassam amit igazán szeretek.

 

Régóta nem írtam,mert megint ott tartok,hogy képtelen vagyok rá.
Jó,hogy nem lettem író...ennyiszer írói válságba kerülni... heh.
A lényeg,hogy elég sok minden történt azóta. Jók meg rosszak is.

Niki hazajött, az első hetet ott is töltöttem vele Veresen.
Ittunk,beszélgettünk,fényképeztem,újra élvezhettem a családja társaságát. Őszintén szólva így visszanézve inkább mentem volna Szandaváraljára túrázni és pálinkázni, mint NS-re. De most már mindegy.
Nagyon jó volt megint Nikivel lenni és hülyülni meg beszélgetni, élvezni a sör izét...

Aztán rá egy hétre Niki jött át.
Az itt töltött ideje alatt nem volt nap,hogy ne ittunk volna. Leírva elég szánalmasan hat, de valami fergeteges volt ülni a nappaliban reggel 11-kor Esztivel meg Nikivel és már részegen röhögni egy filmen. Ez az átka annak,ha az ember felébred 10 körül még részegen. Nem lehet megállni,hogy ne folytassuk a piálást.

Az NS,mint már említettem, számomra elég felejthető volt.
Mire én berúgtam és nem kellett a többieket a mosdóba kísérgetni, vagy éppen keresgélni,hogy merre kószáltak el...addigra a többiek már józanok voltak.
De amúgy élveztem is. Brigivel jó volt együtt lenni, Nikivel rég voltunk NS-en együtt, Kennyvel is jó volt iszogatni,de Nándival beszélgettem a legtöbbet és nagyon jó volt. :)

Mivel mostanában elég sok szabadidőm van, elég sok filmet néztem meg.
És megnéztem a Kés/Alatt első évadát is. Régen amikor elkezdtem nézni,akkor mindig arra gondoltam, hogy Christian milyen érzéketlen vadállat. Mondjuk annak ellenére mindig is Ő volt a kedvenc szereplőm.
Így most újra nézve...Troy is csak egy szánalmas alak,aki el van foglalva a saját bajával és mindenkit bánt maga körül. Ettől függetlenül még mindig Ő a legnormálisabb alak a sorozatban. Csak furcsa, hogy mennyit változtam.
Azt hiszem pont itt hallottam, hogy vannak emberek akik valóban képtelen az érzelmekre vagy az érzékiségre.

Én is közéjük tartozom.
Tartósan szeretni nem tudok. És ebben nem is látom a bajt. Most nem látom magamban a bajt.
Kedvtelen vagyok, megint nehezen alszom, kikapcsolom a telefonom,csak hogy ne kelljen senkivel beszélnem, MSN-re sem járok gyakran.
TV-t se merek nézni,mert legutóbb amikor néztem, akkor láttam egy műsor bemutatóját, ami egy nőről szól,aki egyedül járja be Európát. Elmegy a legeldugottabb erdőkbe,fenyvesekbe, kis városokba....csupán mert megunta az embereket.
Én is meguntam az embereket...elmehetek végre?

 

Rettentő ez a helyzet, hogy ennyire nehéz munkát szerezni itt most.
De az Istenért....inkább itt maradok még egy évet anyuékkal,de én nem fogok beállni a McDonalds-ba.
Igen,lehet,hogy most nem vagyok olyan helyzetben, hogy válogassak, de nem fogok olyan munkát csinálni, amit tudom, hogy utálnék. Anyu még azt sem akarja engedni, hogy eladó legyek újra, pedig azzal nem volt különösebb bajom.

Várom már a holnapot.
Felmegyek Pestre nagyon korán, bent leszek a suliban egész nap és tök egyedül leszek. Ott vannak az osztálytársaim, de velük 1-2 szón kívül nem szoktam beszélgetni.
Az igaz, hogy holnapra már be kell kapcsolnom a telefonom,de ez már a legkevésbé sem érdekel.

 

Valahol írták, hogy a lányok minden egyes szóra, mozzanatra emlékeznek mindig, mikor szakít velük az,akit szeretnek.
A fiúk is ugyanígy vannak ezzel?

Amióta hazaköltöztem,azóta valahogy nem tudom eldönteni, hogy most jobban, vagy rosszabbul érzem-e magam.

Jobban, mert itthon pihenhetek rendesen, itt vannak a barátaim, nem kell feleslegesen aggodalmaskodnom, tervezgethetem tovább a szobám díszítését, sokkal többet olvasok és filmeket nézek, kevesebbet dohányzom, örülök annak,hogy végre egyedül vagyok.

Rosszabbul, mert hiányzik a pesti élet, az,hogy a saját lábamon álljak, ott akkor mentem le a boltba, amikor akartam, néha elfog a lelkiismeret furdalás, hogy nem hiányzik Dani, rosszabbul alszom,mert már megszoktam a másik ágyamat és néha elviselhetetlen anyuékkal lenni.

Összességében mégis örülök egy kicsit,hogy itt vagyok újra Dabason, mert szabadabbnak érzem magam.
Ami ugye elég fura, mivel pont, hogy kötöttebben kell itt élnem, mint Pesten.

Remekül éreztem magam, amikor a barátaim átjöttek és tartottunk egy kis házibulit, aminek a vége megint az lett, hogy a szomszéd tiszta ideg lett. Ő biztos nem örül annyira, hogy hazajöttem.

És a ma este is nagyon jó volt, hogy Gergővel beültünk a Korsóba, megittunk két sört és közben rengeteg dologról beszélgettünk. Nagyon jól esett, hogy mondta, hogy múltkor gondolkodott azon,hogy kit is tart igazán barátjának, akire támaszkodhat és ez végül négy ember lett, akik közül az egyik én vagyok :]
Ennek nagyon örülök, mert úgy érzem, hogy még soha nem álltunk ennyire közel egymáshoz. És ugyanezt érzem Marcsival is.

De aztán mindig leszáll az éj és akkor aztán tényleg teljesen egyedül maradok a gondolataimmal.
Végig gondolom, hogy kik hiányoznak [ez általában két ember]. Elhatározok valamit, amiről azt hiszem, hogy sikerülhet, de már igazából az elhatározás megszületésének másodpercében rá is jövök, hogy megint csak áltatom magam. De én mégis szeretném megpróbálni, mert egyszerűen nem tudok túllépni valamin.

Végig gondolom az életemet, hogy anno előre léptem hármat, amiből kettőt most vissza is léptem. Tehát az egyen állok.
Ami nem jó.

Tipikus esete annak, hogy jól vagyok, csak nem boldog.
Az érintetteteket már nincs erőm a képzelgéseimmel fárasztani, nem akarok senkit összezavarni, vagy a saját dolgaimba még jobban bekavarni, így inkább marad az, hogy hajnali háromkor még Murakamit olvasok, amíg nyitva tudom tartani a szememet.
Nem vagyok képes megtenni egy lépést, mert nem vagyok benne biztos, hogy utána nem bánnám meg.
Valahol már azt is élvezem, ha egy buliban én vagyok a legrészegebb,mert akkor nem kell semmit agyon magyaráznom.

Egyszerűen nem értem, hogy mért nem tudok megváltozni és összeszedettebb ember lenni...

Amiről most leginkább fogok írni az a Vad Fruttik lesz, meg egy életérzés.

Az utóbbi hetekbe elég sokat hallgattam az új lemezét a fent említett együttesnek és nagyon megfogtak. Ráadásul láttam, hogy hamarosan fellépnek a Zöld Pardonban, aminek szintén örültem.
Még jobban örültem neki, hogy Gergő is el akart jönni velem!

Így mentünk el 16.-án pénteken a koncertre hármasban...Podi,Gergő meg én.
Tudtam,hogy jó lesz, de erre nem számítottam!
A koncert végig rettentő jó hangulatban telt. Szó esett persze a ZP bezárásáról is, meg hogy lehet ez az utolsó koncert, amit itt játszanak,de amúgy minden vidám volt.

Végig ugráltunk és énekeltünk.
Hihetetlen érzés volt, amikor a Lehetek én is-t kántálta mindenki. Egy emberként daloltunk Marcival együtt. A nap már lement, hűvös szellő fújkált,de mindenkiről folyt a víz és tényleg hatalmas élmény volt feltett karokkal,ugrálva, az égre bámulva kiénekelni mindent.
Másik ami ehhez hasonló volt, az természetesen a Nekem senkim sincsen volt. Az volt az utolsó szám és azt is mindenki kiabálva énekelte. Iszonyú jó volt, futkosott a hideg a hátamon. Vajon hány ember érzi magát ugyanígy azon a srácon kívül, aki a volt barátnőjének küldte a számot,hogy kaphasson még egy esélyt...? Mert a hallottak alapján elég sokan. :)

Jól éreztem magam Podival és Gergővel,köszönöm nekik az élményt.

Szombaton elmentem Szegedre,hogy a pajtásokkal igyunk egyet úgy igazán.

Ez a kis kiruccanás csak jobban felkeltette a wanderlust érzést, rájöttem, hogy mennyire szeretek utazni.
Azt sem tudom mikor ültem utoljára vonaton, de nagyon jó volt.

Olyan érzésem volt, mintha kiléptem volna a valóságból. És ez nagyon jól esett.

Természetesen az éjszakai iszogatás is fergetegesre sikeredett, nagyon jókat nevettünk meg beszélgettünk. <3

Vasárnap jöttem vissza Pestre és megint remekül éreztem magam a vonaton, csak annyi zavart, hogy hamarosan vissza kell lépnem a valóságba.

A visszalépést késleltette az, hogy Gergővel úgy döntöttünk, hogy elmegyünk a ZP tüntetésre a rakpartra.
Nem bántam meg,mert az is hihetetlen élmény volt. Podiékkal meg pár emberrel sörözgettünk, mindenkinek remek hangulata volt.
Némiképp zavart, hogy a Vad Fruttik koncertet lekéstük az iszogatás miatt,de utána a Kis Csillag koncertet már a harmadik sorból élveztük. Nem is beszélve a Quimby illetve a Magna Cum Laude koncertekről,amiket igaz már hátulról élveztünk, de akkor is nagyon jót tomboltunk.
Jó volt a hangulat és tényleg nagyon sok ember volt. NAGYON sok! Ezek után szeretném azt hinni, hogy nem fogják bezárni a ZP-t, de kételkedem sajnos. Többen is úgy gondolják, hogy így ebben a formájában valóban bezárják, majd kinyitják máshol. Ennek is örülnék, csak ne vesszen el ez a hely. <3

Köszönet ezekért a remek élményekért a barátaimnak,új ismerősöknek és a sok remek zenésznek.

De most már rútul visszacsöppentem a valóságba...

Valami tényleg hiányzik,amióta nem dolgozom.

Szombat este a város hangosabb,mindenki csilli-villi ruhákban igyekszik az adott bulizó helyre, a lányokat parfüm felleg követi, több az ittas ember az utcákon.
Ilyenkor Pest egy kicsit jobban felébred.

És én?
Pizsamában várom,hogy Dani átérjen és filmet nézzünk...amin mind a ketten el fogunk aludni.
Semmire nem cserélném el ezt most. <3

Augusztus 15.-e óta nehéz összefoglalni a történteket.
Többnyire...na,jó...teljes mértékben azért,mert azóta gyakorlatilag egy kezemen meg tudom számolni, hogy hányszor voltam józan állapotban.
Így jött ki.

Szülinapi bulimmal kezdődött minden, ami végül is fergetegesen jóra sikeredett szerintem.
Már 6 felé elkezdtünk Bálinttal iszogatni, aztán hajnalig nem volt megállás. Nem tudom hányféle alkoholba ittam bele,de roppant büszke voltam magamra, hogy minden bent is maradt.
Akartam cigánykerekezni, szétverni a kezemet egy fa asztalon, de végül is kisebb láb sérülésekkel megúsztam az éjszakát.
Hajnali 4 körül még hívott Dani, aztán később én hívtam fel Ákost.
Utána Marcsival reggel 6-ig beszélgettünk. :)

17.-én feljött Pestre Prünytő, mert ezer éve nem láttuk egymást. Gondoltuk megiszunk 1-2 sört, kibeszéljük magunkat, aztán hazamegy.
Hát na persze...már a harmadik sör után megbeszéltük, hogy nálunk alszik.
Mit ád Isten, pont abban a kocsmában voltak Sanyiék is,amiben mi, így haverjaival csatlakoztak hozzánk és együtt duhajkodtunk.
Nagyon vicces kis éjszaka lett belőle. Sokat fényképeztünk, ittunk, hülyültünk és arról vitatkoztunk Sanyival, hogy Batman vagy Superman a menőbb. Természetesen én Batman mellé álltam.
Később hívott Ákos, hogy menjünk ki a Deákra, úgyhogy elbúcsúztunk Sanyiéktól, és már mentünk is. Jól telt az est további része is.
Másnap könnyes búcsút vettünk egymástól Prüntyővel. Jó volt, hogy itt volt. :)

18.-án pedig jöttek a drágáim.
Nem voltam különösebben izgatott a koncert miatt, nem csak azért mert már a harmadik alkalom,hogy láttam őket, hanem mert valami iszonyat meleg volt. Szabályosan megfőtt a lábam az acélbetétesben.
A sorban állás, mint mindig, borzalmas volt. Sok hülye és csúnya ember volt.
De aztán mindent kárpótolt a koncert maga, meg az,hogy bevertünk 3 sört meg egy fütyülős bodza cuccot.
De tényleg...a koncert valami hihetetlenül fergeteges volt. Kyo, mint mindig, most is hihetetlen jól énekelt,minden tökéletes volt és mindene tökéletes volt. Sokszor elállt a lélegzetem, ahogy Őt bámultam. Annyira zseniális az az ember. <3
És persze a banda többi tagja is. Iszonyúan leizzadtunk, szétzúztuk magunkat, de megérte minden egyes perce. Remélem még visszajönnek.
Koncert után hazajöttünk kifújni magunkat, majd mentünk ki Deákra [már megint] és ittunk. Már megint!
Trollkodtam egyet,meg ilyesmi és szerintem hangulatos kis éjszaka lett az is.

Az ezt követő 2-3 nap nagyjából összefolyt, inkább el is neveztük Bálinttal Rajfesztiválnak.
Nagyjából csak ittunk meg aludtunk.
Kimentünk Deákra, ami nem sült el a legjobban,de hát ez van.
Fergeteges volt. Egy percig sem éreztem magam rosszul, mindig nevettünk meg sztorizgattunk. Annyira jó volt.
Danival voltunk Laciéknál, akiket nagyon imádok. Ha nem megyek Danival, akkor Kinga [Laci barátnője] meg Ingi [a lakótársuk] rögtön hiányolnak. :)

20.-án kimentünk megnézni a tűzijátékot négyesben [Bálint,Eni,Dani meg én] és tök jó élmény volt.
Dani elég fáradt volt, nem is volt beszédes kedvében, de aztán a tűzijáték alatt annyira édes volt, hogy folyton csak csókolgattam.
A tűzijáték amúgy nem volt valami nagy...mentek a fények is,nem volt himnusz.

Utána újra jött a meló, de egy vagy két nap után nagy magányomban megittam 6 üveg sört meg egy üveg bort. Az első pohár bor után nem emlékszem semmire, úgyhogy a másnapot azzal kezdtem, hogy utána jártam, hogy mit csináltam.
Hát csak a szokásosat.

Tegnap pedig megtartottunk Marcsival a 'Just you&me' partit végre, ami elég epikusra sikeredett természetesen.
Munka után találkoztunk Marcsival, majd pancsoltunk itthon, aztán neki is láttunk az ivásnak. A bort amit Danitól kaptam jól elszúrtuk, de a mojito, amit Jesstől kaptam nagyon finom volt.
Elmentünk Moriba hipster öltözetben és még így is mindenki ránk hajtott.
Sikerült összeismerkedni 3 rendőr sráccal, sokat táncoltunk meg hülyültünk és ittunk zombiet.
Aztán hajnalig megint beszélgettünk a konyhában. Nagyon jó volt. <3

Összességében kibaszottul elittam minden pénzem, sokat nevettem, sokat akartam verekedni, ipari mennyiségű sört,bort és még ki tudja milyen alkoholt ittam, féltékenykedtem, tomboltam és kiéltem magam. Korosztályomhoz illően viselkedtem végre.

De ennek most már vége.
Szeptembertől suli, figyelnem kell a költekezésre...
Olyan sok dologtól félek hirtelen, hogy az egész napot végig szenvedtem. Aludni akarok és nem gondolni ezekre a félelmekre.

De egy biztos...ha elveszítelek, akkor nekem végem.

Túlreagáltam dolgokat.
Lehet a testem már így ellenkezett, mivel lassan egy hete minden este annyit iszom,mint akinek fizetnek érte. De ennek úgyis vége, back to work.
Majd megoldom magamban a dolgokat, illetve vele. És akkor remélem minden olyan lesz megint, mint ezelőtt.
Ha nem...akkor meg kiderül, hogy tényleg eléggé elcseszett egy alak vagyok.

Most ennyi.